A 19. század közepén egy forradalmi találmány terjedése lendítette fel a gazdaságot. A saját vas pályán mozgó, gőz meghajtású vasút soha nem látott kényelmet és gyorsaságot ígért mind az áruszállításban, mind a személyfuvarozásban.

A megtermelt gabonát, kivágott farönköket és a többi terményt és terméket már nem kellett ökörvontatású szekereken szállítani a falvakból a felvevő piacokra, tengelyig érő sárban a földutakon, mert a vasút mindezt gyorsan és kényelmesen megtette.

Ezért létkérdés volt, hogy a legapróbb faluba is eljusson a sínpár, mert amelyik vidék ebből kimaradt, az menthetetenül lemaradt.

A fejlődés azonban itt nem állt meg. A század végén feltalálták az automobilt, majd az aszfalt út hódította meg az országokat.

A motorizáció terjedésével a vasút lassan, de biztosan elveszítette a helyzeti előnyét, majd végül egy párhuzamosan fenntartott, méregdrága hálozattá vált, amely már feleslegesen van jelen minden kis faluban.