Úgy adódott, hogy ma is autópályán kellett utaznom. Sikerült megint összefutnom a "letúrlak az útról" nevű intelligens fajtával utazás közben. Ezt a típust onnan lehet felismerni, hogy látszólag  a legkevesebb intelligenciával sem rendelkezik. Amikor az ember összefüggő kamionsort előz 130 km/órával, ez a sajnos nem túl ritka élőlény rátapad a kocsija hátuljára és 3-5, azaz három-öt méter távolságra megy mögötte.

Ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy ilyen kevés ésszel megáldott élőlény hogyan élhet a Földön. Igazából nem is tudom, mi járhat az eszében. Talán lerántom a kormányt és belerohanok a kamionsorba, csak hogy ő tovább száguldhasson 180-250 kilométer/órával? Vagy elszégyelem magam, hogy feltartom az Élet Császárát (aki utol ért és nem én vágtam elé) és dematerializálodok az autómmal együtt? (Ha valaki tanulmányozta már ezt az típust, megoszthatná velünk a kutatás eredményét.)

Kedves ebbe a kasztba tartozó egyed, abban a hiú reményben, hogy látszólag bár gondolkodni nem sokat szoktál, de talán olvasni néha igen, pár gondolatot megosztok veled ebben a bejegyzésben.

Kezdésnek megkérdezném, van-e valami halvány elképzelésed, hogy ha 130 kilométer/órával jössz mögöttem 3 méterre és én beletaposok a fékbe egy olyan dolog miatt, amit te nem látsz, pont azért, mert rám vagy tapadva, hány métert teszel meg, mire egyáltalán elkezdesz fékezni?

A cselekedeteid miatt úgy gondolom, hogy matematikából és fizikából (is) valószínűleg fel voltál mentve, ezért igyekszem nagyon egyszerűen leírni. Tehát ha fékezem, akkor 0,3 másodperc múlva gyullad ki teljesen a féklámpám. (Ha led-es lenne, elég lenne 0,1 másodperc is, de sajnos az enyém nem az.) Innentől kezdve jössz te, kedves szűk belátóképességű embertársam. A reakcióidőd összetevődik az észlelési időből, a beazonosítási időből, a döntési időből és az áthelyezési időből. Innentől kezdesz el fékezni. (De még itt is számolnod kell a felfektetési idővel, a felnövekedési idővel, mire a hatásos fékezőerő elkezd megnyilvánulni, de ennyire már nem akarlak terhelni, örülök, ha eddig sikerül megértened.)

Bocsáss meg, hogy ennyire komplikáltan fogalmaztam, most leírom ugyanezt egyszerűen, hogy biztos megértsd: ha 130 kilométer/órával száguldasz tötymörögsz az autópályán, akkor 36,1 métert haladsz másodpercenként. Tehát 11 métert teszel meg, mire meglátod egyáltalán a féklámpámat felgyulladni, ezután még további 19-39 métert teszel meg, mire azt felfogod, hogy fékezned kellene. Mire te eljutsz addig a döntésig, hogy elkezdj fékezni, én már majdnem meg is álltam, te pedig belémrongyolsz 130 kilométer/órával. Ennyi energiától vagy a szembejövő pályára csapódsz át, vagy "csak" a másik sávba. (Szerencsés esetben te és nem én.) Ha szeretnéd látni, mi vár rád ilyenkor, ajánlom a youtube videókat, nézz meg egy párat, mi fog maradni belőled, meg a szuper autódból egy kamionnal való találkozás után. Még eltemetni sem lesz mit belőled.

Tehát összefoglalva: az autópályán még az olyan Szupermenek, mint te vagy, sem közelíthetik meg a másik autót 30 méternél jobban, mert ha feszülten figyelsz (és nem éppen mobiltelefonálsz, vagy SMS-t írsz) és azonnal rájössz, hogy én például vészfékezek egy leeső pótkerék, egy berohanó kutya, vagy bármi egyéb miatt, akkor is MINIMUM ennyi kell még neked, az Élet Császárának is, hogy egyáltalán elkezdhess fékezni.

Érted? Nem megállsz 30 méter alatt, hanem elkezded a fékezést. Érted már?!

Még valami: az, hogy te meg akarsz halni, az a te dolgod. Ha szerinted jó dolog feküdni az autópálya aszfaltján, úgy, hogy melletted lóg az összes belső szerved és úgy várod a halált, vagy szerinted vicces, ha még 20 évig fekszel egy légágyon, mert nyaktól lefelé megbénultál és mossák alólad naponta az ürülékedet, engem nem zavar.

De más életével nem játszhatsz! Világos?! Menj el hegyet mászni oda, ahol minden harmadik ember meghal, amelyik megpróbálja, vagy ugráljál a hotel negyedik emeletéről a medencébe, másszál sziklát biztosítókötél nélkül, vagy csinálj, amit akarsz, de amikor emberek közé mész közlekedni, akkor viselkedjél értelmes ember módjára. Vagy legalábbis próbáld meg. Ha nem megy, maradj otthon, vagy járjál vonattal.

Köszönöm, hogy elmondhattam és köszönöm, hogy végiggondoltad, mit is csinálsz nap, mint nap.